Ezt után mondja nekem azt valaki,hogy nincs kedve bulizni(Mer' én ismét pörgök.Csak egyszer jussak ki a szobámból:D):
péntek
Felhívás!
Valaki nem akar egy jó házi bulit szervezni és meghívni? :D Egy olyan jó zsúfolt heringpartys házibulit. Az előbb megnéztem a Superbad c. filmet és méginkább megerősítette bennem azt a régi érzést,hogy házi buliba akarok menni. Mondjuk egy ilyen amcsi feeling kertes házas több emeletes lenne az igazi,de nekem aztán mindegy...mindegy csak házibuli legyen.
Ezt után mondja nekem azt valaki,hogy nincs kedve bulizni(Mer' én ismét pörgök.Csak egyszer jussak ki a szobámból:D):
Ezt után mondja nekem azt valaki,hogy nincs kedve bulizni(Mer' én ismét pörgök.Csak egyszer jussak ki a szobámból:D):
gyááárgh..
Nyűglődök. Pörgök. Szenvedek. Unatkozok. Annyira jó idő van kint,hogy mindjárt megőrülök itt bent -.- Ilyenkor bezzeg nem tud rossz idő lenni és égszakadás meg földindulás. Pedig szépen hátradőlve,popcornnal a szájban páholyjból nézném. A jó időt nem szeretem annyira nézni,mert hívogat a természet(most nem úgy) és jelenleg még nem nagyon mehetek ki. Habár 4 napig tartott a közvetlen sugárzás a környezetemre. Mostmár nem olyan vészes. Hm,nem sokára lejára az 1 hét és elvileg vége lesz a blognak. Igen,most jön az a rész,hogy a kommentekben Ti mondjátok,hogy ne merészeljem abbahagyni :P Végülis lehet folytatni fogom. Egészen hozzászoktam és hiányozna,ha nem írnék bele. Természetesen nem lenne ennyi bejegyzés,hiszen ezekután visszatér az életem szokásos ritmusa,ami nem egésznapos punnyadásból áll(csak majdnem). Nem tudok mit írni. Pedig vannak mélyenszántó gondolataim ismét..csak nincs hangulatom most leírni. Elég nyomasztó gondolatok,alig tudtam elaludni tőlük. Majd este lehet kifejtem.
búgócsiga
Pörgök. Most el tudnék viselni egy bulit. Egy olyan nyár esti-rövid nadrágos-barátikörös-arconpörgős-fekvehányós-fűbenfekvős-röhögős-sörözős-felesezős-nemtudomholvagyunk-valamikorvalahogy hazaérős bulit. Kispált meg Quimby-t hallgatok. Nem sok számukat ismerem(Kispált többet,mint Quimbyt),de ezek a számok pont ezt a hangulatot tükrözik,amit érezni szeretnék. Szívesen belemennék a nosztalgiázásba ismét,hogy milyen bulikat éltünk már meg,de baromi hosszú bejegyzés lenne és már fáradt vagyok,hogy normálisan összeszedjem a gondolataimat. Meg nem is minden emlék tiszta ;D
Na,de nem kell már sok és ismét belevetjük magunk a forró éjszakába. Alig várom.
"ajjjajjaj egy levelet felkapott a vihar,lehet a szívben is zivatar."
Na,de nem kell már sok és ismét belevetjük magunk a forró éjszakába. Alig várom.
"ajjjajjaj egy levelet felkapott a vihar,lehet a szívben is zivatar."
csütörtök
Strand!
Az előbb úgy gondoltam kimegyek az erkélyre és jól gondoltam. Áh..rohadt jó idő van. Egészen megjött az életkedvem :D Tényleg úgy működhetek,mint Superman(fill me up,yellow sun). ^^ Értem már miért van ilyen kevés ember net közeleben. Ne is netezzetek ilyen jó időben! Majd én addig szörfözök helyettetek is(sajnos,csak az interneten). Na,de a strand! Mivel ez a napfény,a meleg,az emberek,a gyerekhangok,a madarácsicsergés megihletett és egyből a számomra oly kedves időtöltésre engedett asszociálni: a strandolásra. A nyaram 40-50%-át(kis túlzással) a strand tölti ki. Régen(8.utáni nyáron) a 80%át(nagy túlzással) töltötte ki. Akkor rengeteget mentünk az általános iskolás osztálytársaimmal. Akiknek egy részével máig strandolok és máig legjobb barátok vagyunk. Apa sokszor mondta nekem,hogy a legjobb barátságok az egyetemen alakulnak ki..mindig azt mondja,hogy egyszer mindenkinek különélete lesz és szétszóródunk. Szerintem ez nagyon nem igaz! Általában vállatvonok ezekre a kijelentésekre és továbbállok.Én meg vagyok győződve arról,hogy nekem életreszóló barátaim vannak. Na,de ez a bejegyzés most nem a barátiköröm fényezésére szánom (annak is eljön az ideje). :P
Általában bérletet veszek,ha elkezdődik a strand szezon. Mostanában 10 alkalmasat,de volt már,hogy 20asat vettem ;D Az a jó ezekben a béreltekben,hogy 1-2x meghívhatunk vele más embereket is,ha éppen olyan jótékonykodó hangulatunkban vagyunk. Az itteni strand egy középkategóriás strandnak tekinthető szerintem. Viszont az emlékeim egyértelműen 5 csillagos,magas rangú strandot csinálnak belőle. Rengeteg emlék,élmény,szállóige,fuldokló röhögés(nem a víztől), jóétvágyú kajálások,leégések(napon és nem napon),viharbantermálvízbenülés és még reggelig sorolhatnám milyen dolgok történhetnek egy barátitársasággal a strandon. Van,hogy csak 2en megyünk ki..vagy,hogy 5-6an,de egyszer sem unalmas. Néha,amikor fáradtabbak vagyunk,akkor csak hátradőlünk és kikapcsoljuk magunkat.Figyeljük az embereket,a beszélgetéseket. Esetleg filozofálgatunk a melegvízben. Mostanában rászoktunk a szaunára és a gőzfürdőre > amit természetesen egy kiadós jéghidegvízben való csobbanás követ..akkor aztán megtudja az ember mi az élet ;D Viccen kívül sokszor el is hangzik a medencékben ez a kijelentés,hogy "Eeeez az élet". Vannak a strandnak állandó szereplői,akiken mindig jóízűt mosolygunk. Ünnepnapokon úszni is szoktunk,de leginkább labdázunk vagy röhögünk valamin.
Általában 2-3 fele megyünk ki (muszáj az UV sugárzás miatt :/),aztán ott vagyunk,ameddig jólesik. Van,hogy zárásig. 4 - 5 óra fele elmegyünk enni. Ez is egy külön jelenet. Első alkalommal mindig csabai csípős hambucit veszünk,ez már hagyomány. Mostanában már nem olyan erős,de régen..hát egy kis szódával vagy valamivel kísérni kellett,máskülönben szószerint belekönnyezett az ember.(ah ez is mekkora volt). 2 kedvenc törénetemet megosztom veletek(valaki biztos hallotta már,de valakiknek biztos újdonság^^):
Első a bizonyos "én köszönöm" történet. Röviden annyiból állt ez a szituáció,hogy odamentem és kértem a pultnál üdítőt. De nem is ez a lényeg,hanem az,hogy a visszajáró körülbelül 95Ft volt én viszont 950 Ft-ot kaptam vissza. Megyek az asztalhoz a többiekhez..nézem a kezemben a pénzt,hogy wattafasz? Ez most mi? Kicsit gondolkozok rajta miután leültem,aztán csak elmondtam a többieknek,hogy hát a csapos rosszul adott vissza és most mi legyen? Arra jutottunk,hogy nem adom vissza. :D (valószínűleg a csapos enyhén ittas állapotban volt..nem is nagyon láttuk utána már kiszolgálni). Elosztottuk a pénzt,mindenki vett belőle enni vagy inni(felest,ha jól emlékszem:D). Aztán jóllakva elindultunk vissza a medencékhez.Nade a pultos ránkszólt,hogy pakoljuk már el magunk után a szalvétákat,műanyag poharakat stb. Elpakoltuk. Elindultunk ismét és utánunk szól,hogy "köszönöm". Muszáj volt lecsapnom ezt a labdát és rákontráztam,hogy "én köszönöm". A csávó nem tudta,hogy a barátaim mitől fakdtak sírva. Azóta ezt mondogatjuk,ha megyünk enni: Én köszönöm :)
A másik történetnek nem én vagyok a főszereplője :P De az is zabbantás közben történt. Arra jöttünk rá,hogy a gyömbért vizezik. Iszonyat vízízű volt,még egy hülyének is feltűnt volna. Azzal poénkodtunk,hogy így kéne kikérni. Erre egyik barátom öccse elment üdítőt venni és halálkomolyan fapofával így kérte,hogy "egy vizezett gyömbért kérek". Nem tiszta nekem,hogy tudta-e,hogy mit kér..vagy csak kulcsszavak maradtak meg a fejében,vagy véletlen kérte így,esetleg direkt,de enyhén fejemez ki magam,ha azt mondom nagyon nevettünk.
Eltelik ötperc kb. Egy másik barátom felpattan(elég sokan voltunk) és azt mondja,hogy ő is bizony vizezett gyömbért akar. Na de ő még cselesebb és egyben bunkóbb volt. Odamegy jó hangulatban a pulthoz. Nagyban nézelődik,hogy mit szeretne. Aztán mondja a pultosnak,hogy "Egy gyömbért kérek" (ugye,ha nem mondod,hogy hány dl-t kérsz vagy ilyesmi,akkor értelemszerűen üvegeset adnak), a csaj elindul az üdítőshűtő felé..már majdnem kinyitja amikor a kedves kolléga rászól,hogy "Nem abból,a vizezettből!". Egymás hajábakapaszkodtunk úgy röhögtünk..a mi pofánkról sült le a bőr :D Nem is nagyon emlékszem mit reagált a pultos csaj annyira röhögtem. Hát de most ha már vizezett üdítőt adnak hadd vegyünk má' valamilyen úton-módon revansot,nem? :P
Egy haramadik történet is közben eszembejutott. Ugyanennél a büfénél(hát igen,evés közben történt egy csomó vicces dolog.) állunk sorba,csak a kajarészlegnél. Pont sorrakerülnék kb 20perc sorbanállás és az éhenhalás küszöbét átlépve,amikor kérdezi a csaj(minden eladó csaj,na nem mintha baj lenne),hogy "Mit szeretnél?" én meg mondanám,hogy "Egy-..." De már ott se volt. Képes volt hátatfordítani miközben megkérdezi mit szeretnék,én meg elkezdtem a mondatot. Bunkó vagy bunkó? Miután visszajött eljátszottam vele azt az játékot,hogy sorrban minden kaját végigkérdezgetek,hogy ez mi és finom és meleg és ajánlod? Aztán egy ennivalót kiszúrtam,kicsit jobban rákoncentráltam,hogy higyje azt,hogy azt kértem. Miután már elkönyvelte,hogy biztos azt fogom megvenni,akkor jön a kegyelemdöfés,hogy "...akkor egy sajtos-gombás hamburger lesz". Tudod kivelszórakozzáá'.
Egyik barátom meg saját palacsintákat szokott összeállíttatni velük :D Szóval történik itt minden. Imádom a strandot. Nem soká nyit és újra nyitott strand lesz,hiszen elmúlt a hideg és a téli időszak. Mostmár nem kell rá a bazi sátor. Május elsején nyit és ingyenes,de rengetegen vannak,úgyhogy felejtős. Bár..ki tudja. A lényeg,hogy nemsokára strand,nemsokára nyár,nem sokár szabadság és soksoksok jó élmény/érzés/hangulat. Legalábbis ezt remélem,ezt várom az elkövetekző hónapoktól.
Végül pedig hadd mutassam meg a strand himnuszom,amit akkor szoktam hallgatni,ha készülődök strandra menni:
Általában bérletet veszek,ha elkezdődik a strand szezon. Mostanában 10 alkalmasat,de volt már,hogy 20asat vettem ;D Az a jó ezekben a béreltekben,hogy 1-2x meghívhatunk vele más embereket is,ha éppen olyan jótékonykodó hangulatunkban vagyunk. Az itteni strand egy középkategóriás strandnak tekinthető szerintem. Viszont az emlékeim egyértelműen 5 csillagos,magas rangú strandot csinálnak belőle. Rengeteg emlék,élmény,szállóige,fuldokló röhögés(nem a víztől), jóétvágyú kajálások,leégések(napon és nem napon),viharbantermálvízbenülés és még reggelig sorolhatnám milyen dolgok történhetnek egy barátitársasággal a strandon. Van,hogy csak 2en megyünk ki..vagy,hogy 5-6an,de egyszer sem unalmas. Néha,amikor fáradtabbak vagyunk,akkor csak hátradőlünk és kikapcsoljuk magunkat.Figyeljük az embereket,a beszélgetéseket. Esetleg filozofálgatunk a melegvízben. Mostanában rászoktunk a szaunára és a gőzfürdőre > amit természetesen egy kiadós jéghidegvízben való csobbanás követ..akkor aztán megtudja az ember mi az élet ;D Viccen kívül sokszor el is hangzik a medencékben ez a kijelentés,hogy "Eeeez az élet". Vannak a strandnak állandó szereplői,akiken mindig jóízűt mosolygunk. Ünnepnapokon úszni is szoktunk,de leginkább labdázunk vagy röhögünk valamin.
Általában 2-3 fele megyünk ki (muszáj az UV sugárzás miatt :/),aztán ott vagyunk,ameddig jólesik. Van,hogy zárásig. 4 - 5 óra fele elmegyünk enni. Ez is egy külön jelenet. Első alkalommal mindig csabai csípős hambucit veszünk,ez már hagyomány. Mostanában már nem olyan erős,de régen..hát egy kis szódával vagy valamivel kísérni kellett,máskülönben szószerint belekönnyezett az ember.(ah ez is mekkora volt). 2 kedvenc törénetemet megosztom veletek(valaki biztos hallotta már,de valakiknek biztos újdonság^^):
Első a bizonyos "én köszönöm" történet. Röviden annyiból állt ez a szituáció,hogy odamentem és kértem a pultnál üdítőt. De nem is ez a lényeg,hanem az,hogy a visszajáró körülbelül 95Ft volt én viszont 950 Ft-ot kaptam vissza. Megyek az asztalhoz a többiekhez..nézem a kezemben a pénzt,hogy wattafasz? Ez most mi? Kicsit gondolkozok rajta miután leültem,aztán csak elmondtam a többieknek,hogy hát a csapos rosszul adott vissza és most mi legyen? Arra jutottunk,hogy nem adom vissza. :D (valószínűleg a csapos enyhén ittas állapotban volt..nem is nagyon láttuk utána már kiszolgálni). Elosztottuk a pénzt,mindenki vett belőle enni vagy inni(felest,ha jól emlékszem:D). Aztán jóllakva elindultunk vissza a medencékhez.Nade a pultos ránkszólt,hogy pakoljuk már el magunk után a szalvétákat,műanyag poharakat stb. Elpakoltuk. Elindultunk ismét és utánunk szól,hogy "köszönöm". Muszáj volt lecsapnom ezt a labdát és rákontráztam,hogy "én köszönöm". A csávó nem tudta,hogy a barátaim mitől fakdtak sírva. Azóta ezt mondogatjuk,ha megyünk enni: Én köszönöm :)
A másik történetnek nem én vagyok a főszereplője :P De az is zabbantás közben történt. Arra jöttünk rá,hogy a gyömbért vizezik. Iszonyat vízízű volt,még egy hülyének is feltűnt volna. Azzal poénkodtunk,hogy így kéne kikérni. Erre egyik barátom öccse elment üdítőt venni és halálkomolyan fapofával így kérte,hogy "egy vizezett gyömbért kérek". Nem tiszta nekem,hogy tudta-e,hogy mit kér..vagy csak kulcsszavak maradtak meg a fejében,vagy véletlen kérte így,esetleg direkt,de enyhén fejemez ki magam,ha azt mondom nagyon nevettünk.
Eltelik ötperc kb. Egy másik barátom felpattan(elég sokan voltunk) és azt mondja,hogy ő is bizony vizezett gyömbért akar. Na de ő még cselesebb és egyben bunkóbb volt. Odamegy jó hangulatban a pulthoz. Nagyban nézelődik,hogy mit szeretne. Aztán mondja a pultosnak,hogy "Egy gyömbért kérek" (ugye,ha nem mondod,hogy hány dl-t kérsz vagy ilyesmi,akkor értelemszerűen üvegeset adnak), a csaj elindul az üdítőshűtő felé..már majdnem kinyitja amikor a kedves kolléga rászól,hogy "Nem abból,a vizezettből!". Egymás hajábakapaszkodtunk úgy röhögtünk..a mi pofánkról sült le a bőr :D Nem is nagyon emlékszem mit reagált a pultos csaj annyira röhögtem. Hát de most ha már vizezett üdítőt adnak hadd vegyünk má' valamilyen úton-módon revansot,nem? :P
Egy haramadik történet is közben eszembejutott. Ugyanennél a büfénél(hát igen,evés közben történt egy csomó vicces dolog.) állunk sorba,csak a kajarészlegnél. Pont sorrakerülnék kb 20perc sorbanállás és az éhenhalás küszöbét átlépve,amikor kérdezi a csaj(minden eladó csaj,na nem mintha baj lenne),hogy "Mit szeretnél?" én meg mondanám,hogy "Egy-..." De már ott se volt. Képes volt hátatfordítani miközben megkérdezi mit szeretnék,én meg elkezdtem a mondatot. Bunkó vagy bunkó? Miután visszajött eljátszottam vele azt az játékot,hogy sorrban minden kaját végigkérdezgetek,hogy ez mi és finom és meleg és ajánlod? Aztán egy ennivalót kiszúrtam,kicsit jobban rákoncentráltam,hogy higyje azt,hogy azt kértem. Miután már elkönyvelte,hogy biztos azt fogom megvenni,akkor jön a kegyelemdöfés,hogy "...akkor egy sajtos-gombás hamburger lesz". Tudod kivelszórakozzáá'.
Egyik barátom meg saját palacsintákat szokott összeállíttatni velük :D Szóval történik itt minden. Imádom a strandot. Nem soká nyit és újra nyitott strand lesz,hiszen elmúlt a hideg és a téli időszak. Mostmár nem kell rá a bazi sátor. Május elsején nyit és ingyenes,de rengetegen vannak,úgyhogy felejtős. Bár..ki tudja. A lényeg,hogy nemsokára strand,nemsokára nyár,nem sokár szabadság és soksoksok jó élmény/érzés/hangulat. Legalábbis ezt remélem,ezt várom az elkövetekző hónapoktól.
Végül pedig hadd mutassam meg a strand himnuszom,amit akkor szoktam hallgatni,ha készülődök strandra menni:
untitled
Hát Sarah Lancaster nem aludt velem,de azért elég jól aludtam a kezdeti nehézségek után. Szép napos időre keltem fel. Egészen konkrétan a madárcsicsergésre. A napom valószínűleg abból fog állni,mint tegnap. Mindjárt eszek > utána nézek ki a fejemből > kidolgozok 1 vagy 2 tételt> nézek ki a fejemből > nézek ki a fejemből > lehet nézek valami filmet vagy sorozatot > gitározok > nézek ki a fejemből(fejkinézés alatt azért zene mindig szól) és így tovább. Bár lehet lassan felhívom a mozit és foglalok jegyet szombatra a 8órási Iron-man 2re.Na,az jáó lesz :) Igaz lehet,hogy még egy icipicit sugározni fogok,de az már nem vészes a külvilágra. Igazából nem tudom mit írjak még..eléggé ingerszegény a környezetem. Szeretnék sokat írni ide,de nem akarom,hogy erőltetett legyen a blog. Úgyhogy egyelőre most ennyi. Később jövök.
sóhaj.
Az Őslények országa gondolom mindenkinek megvan,nem? Szóval nem kell bemutatnom. Még egy ilyen nyomasztó,szomorú,lehangoló és egyben zseniális rajzfilmet nem tudnék most hirtelen mondani. Szándékosan nem mondtam,hogy mese. A Tom & Jerry,na az mese. De ez..a végén van egy fogjuk rá happy end,de ha belegondolunk rohadtul nem az. Jó megtalálták a Virágzó Völgyet,de akkor sem érezzük teljesen vidámnak magunkat. Ezek az érzések most úgy rohantak meg,hogy még csak meg sem néztem..csak beletekertem az előbb. De pfu..maximum holnap világosban. Mer' férfiasan bevallom majdnem elbőgtem magam rajta az előbb,na. Kevés film van(pl. The Fountain,Click),amibe belekönnyezek,de ez is közéjük tartozik. A legszomorúbb rész,amikor Kistappancs fekszik szomorúan és egy kis Terranodon fióka oda akarja neki adni a meggyét,amit az anyukájától kapott. Alatta a narrátor mély hangja beszél Kistappancsról,a fióka meg csipegő hangokat ad ki,miközben próbálja felvidítani a kis brontoszauruszt..aztán látja,hogy semmit se tehet.
Jó,hát több mint valószínű,hogy ez most csak az én életkedvemet bombázza erősen,de hirtelen nagyon rámjött a magány ettől a kis jelenettől. Ígyis rámjött a magány,meg úgyis rám jött a magány. Nem szeretek egyedül lenni. Most meg nagyon nem.
szerda
Sorozatajánló (Chuck)
"A sorozat történetének középpontjában Chuck Bartowski áll, aki egy átlagos számítógép szerelő, és akinek az élete egy pillanat alatt változik meg, amikor egy kódolt e-mailt kap volt főiskolai barátjától Bryce Larkintól, aki azóta a CIA-nek dolgozik. A levél megnyitását követően a világ legnagyobb kém titkainak utolsó másolata raktározódik el Chuck agyában. Ezt követően a Nemzetbiztonság és a CIA is felügyeli Chuck épségét, illetve próbálja megakadályozni az adatok rossz kézbe kerülését."
Az wikipedia-ról ollóztam ki ezt a kicsit nyomi leírást,de egyszerűen nem tudom megfogalmazni normálisan és spolier mentesen,hogy miről szól a Chuck és mi annyira elragadó benne. Messze ez most a kedvenc sorozatom. Sokszor sírvaröhögős,sokszor olyan izgalmas és wtf,hogy aztán ember legyen a talpán,aki ki tudja várni a következő részt,sokszor pedig érzelmesebb. Szóval minden stílusból akad itt és nem is akarámilyen szinten. Biztos elfogult vagyok,de a Chuck-ról csak ódákban tudok beszélni. Az imént néztem meg a 3.évad 14.részét és..igen,minden rész után meg kell,hogy állapítsam..ez a sorozat soha nem fog kimerülni! Az első évadban még csak kóstolgatja a néző,hogy milyen is a sorozat; megbarátkozik a szereplőkkel. Aztán a 2.évadtól kegyetlenül addiktív az egész. Legszívesebben felsorolnám az összes karaktert és írnék róluk,de spoileres lenne. A lényeg,hogy mindegyikőjük magávalragadó. Egy idő után ott érezzük magunkat közöttük.Velük nevetünk(de mint az állat)vagyis inkább rajtuk :D, Velük izgulunk(de rengeteg akciós résznél is baromi jókat lehet szakadni.),Velük érzékenyedünk el. Továbbá,ami nekem egy sorozatban fontos azok az epizódokban elhangzó dalok..legyen az lassú vagy pörgős. És a Chuck ebből a szempontból is tökéletes.
Chuck me!
menza.
Már akartam írni párszor,hogy a bezártságomban az a jó,hogy tök jó kajákat eszek ; szüleim behozzák; kérdezgetik "mit szeretnél enni?". Aztán én jó hangulatban megeszem a kis műanyag tányérkészletemben az adott menüt. De most...most..apa menzás kaját hozott. Hát mondom jóétvágyat az ebédhez(<--híres utolsó mondatok). Annyiszor gondolkoztam már ezen,hogy akik ezeket főzik..a szakács képesítésüket vették? Vagy ezt így osztogatják az utcán,hogy "Te figyelj,tudsz főzni? - Nem. - Akkor gyere" Vagy hogy?
Jó természetesen tisztelet a kivételnek,mert a menzán van 2-3 olyan kaja,amiért embertölnék olyan finom(általában a tésztafélék> milánói,túrósztészta..stb). Középiskolában még hagyján,mer ha mozog a kaja és te úgy döntessz,hogy hát ebből én most kimaradok akkor rendben van. De az a terror,amit általános iskola alsóban éltünk át. Komolyan nem lehetett felállni,amíg meg nem ettük azt a tetemet,amit elénk hányt az egyik muszkulárisabb konyhásnéni. Az életünkért küzdöttünk minden egyes falatnál. Sokakban a halálfélelem,a kreativitást egy olyan magas szinten hozta elő,hogy bámulatos. Elkezdtünk trükközni. Elástuk a mócsingos húst a főzelékben,esetleg a levessel kombináltuk..mindegy volt,csak legyünk már túl rajta. Én őszintén bevallom egyszer még az asztal alá is söpörtem gyengéden a kajámból. Tisztán előttem van a kép,ahogy a sorasztaloknál ülünk. Az egyik(szigorú.utáltam.)tanár néni sétálgat a sorok előtt,mint valami börtönőr és figyeli a szerencsétlen osztályt. Ennek a nőnek olyan illata -na jo inkább szaga- volt,mint az egyik menzás főzeléknek. Tudjátok az a "meggy"főzelék,egy kis homok beleöntve meg darálthús. Ha nagyon muszáj volt,a darálthúst beburkoltam. A tízórai és az uzsonna is egy életérzés volt. Az uzsonna nem volt vészes,sőt..azt is mondhatnám,hogy ott már egész jó kajákat adtak..vagy csak azért éreztük finomnak,mert utána lassan lehetett hazamenni. De a tízórai..amikor éhen pusztulsz és barnakiflit hoznak fel kefírrel(aki szereti ezeket,azoktól elnézést:P). Ott szolídan a mosdókagylónál álltunk sorba és öntöttük bele a lefolyóba a kefírt; dobtuk a kiflit a kukába.Ez már felsőben volt..alsóban ezért halálbüntetés járt volna.
Ah..megrohannak az általános iskolás emlékek. Szeretek nosztalgiázni.:)
Na,hát jóétvágyat annak,aki eszik vagy enni fog. Egészség annak,aki már evett.
Jó természetesen tisztelet a kivételnek,mert a menzán van 2-3 olyan kaja,amiért embertölnék olyan finom(általában a tésztafélék> milánói,túrósztészta..stb). Középiskolában még hagyján,mer ha mozog a kaja és te úgy döntessz,hogy hát ebből én most kimaradok akkor rendben van. De az a terror,amit általános iskola alsóban éltünk át. Komolyan nem lehetett felállni,amíg meg nem ettük azt a tetemet,amit elénk hányt az egyik muszkulárisabb konyhásnéni. Az életünkért küzdöttünk minden egyes falatnál. Sokakban a halálfélelem,a kreativitást egy olyan magas szinten hozta elő,hogy bámulatos. Elkezdtünk trükközni. Elástuk a mócsingos húst a főzelékben,esetleg a levessel kombináltuk..mindegy volt,csak legyünk már túl rajta. Én őszintén bevallom egyszer még az asztal alá is söpörtem gyengéden a kajámból. Tisztán előttem van a kép,ahogy a sorasztaloknál ülünk. Az egyik(szigorú.utáltam.)tanár néni sétálgat a sorok előtt,mint valami börtönőr és figyeli a szerencsétlen osztályt. Ennek a nőnek olyan illata -na jo inkább szaga- volt,mint az egyik menzás főzeléknek. Tudjátok az a "meggy"főzelék,egy kis homok beleöntve meg darálthús. Ha nagyon muszáj volt,a darálthúst beburkoltam. A tízórai és az uzsonna is egy életérzés volt. Az uzsonna nem volt vészes,sőt..azt is mondhatnám,hogy ott már egész jó kajákat adtak..vagy csak azért éreztük finomnak,mert utána lassan lehetett hazamenni. De a tízórai..amikor éhen pusztulsz és barnakiflit hoznak fel kefírrel(aki szereti ezeket,azoktól elnézést:P). Ott szolídan a mosdókagylónál álltunk sorba és öntöttük bele a lefolyóba a kefírt; dobtuk a kiflit a kukába.Ez már felsőben volt..alsóban ezért halálbüntetés járt volna.
Ah..megrohannak az általános iskolás emlékek. Szeretek nosztalgiázni.:)
Na,hát jóétvágyat annak,aki eszik vagy enni fog. Egészség annak,aki már evett.
rain,here comes the rain.
Esik az eső,meg nem is..de aztán megint. Végülis jó dolog ez,felfrissíti a levegőt. "Reggel",amikor felébredtem kinéztem az ablakon és tök jó hangulata volt az időnek. Nem sütött a nap,még nem esett az eső,fújt a szél."Lájkoltam". Mostmár esik,de sebaj. Egy olyan jó tökös viharnak örülnék már.Amikor villámok harcolnak egymással és a szél leborítja az embereket a lábukról és az esőfüggönytől semmit se látni. Szóval egy ilyet kérnék,köszönöm. Nincs is jobb annál,mint amikor egy hatalmas zuhé elkapja az embert és bőrig ázik. Szerencsére nem egyszer volt már ilyenben részem. Egyszer tesómmal,amikor ilyen fent említett vihar volt,akkor kimentünk a házunk elé és eláztunk. Vagy ezt csak álmodtam? Annyira régen volt,hogy nem tudom eldönteni,hogy csak akartuk..csak álmodtam..esetleg meg is történt. Ez a baj az emlékekkel,elhalványodnak. Persze nem emlékezhetünk mindenre ugyanolyan tisztán :)
Nyomaszt egy dolog: Tanulnom kéne. Festenem kéne. Egy referálásra kéne felkészünli.
A tanulást és a felkészülést nem is lenne nehéz elkezdeni,de a festést..eh. Pedig azt csinálnám a három közül a legszívesebben. Viszont azt a legnehezebb elkezdeni,mivel a szobámba kb sehova se tudom tenni a felszerelésem és hatalmas méretben kell festenem. Nincs is elég festékem itthon <-- de kifogás még akad ;) A tervem a következő: Felírom,hogy milyen festékekre van szükségem és megkérem anyát,hogy vegye meg őket és mondjuk holnap elkezdek tömeggyártani. Művtöriből meg mondjuk elolvasok ma 3-4 tételt az egyik könyvből(mondjuk az izmusokat>dadaizmus,kubizmus,futurizmus,expresszionizmus,fauvizmus stb.)
Reklámmédiumok órámra a referátum húzósabb. Ennél a tanárnál(pedig ő a legjobb arc) kb sose tudom elkezdeni a dolgaimat..sose tudom pontosan mi a feladat,sose vagyok biztos abban, hogy jót csinálok-e. Az más kérdés,hogy aztán 5öst kapok ;D Mindenkinek választania kellett valami témát és arról előadást tartani. Én ott a helyszínen hirtelen imporvizáltam és a következőt találtam ki: A reklám és a zene kapcsolata. *megveregeti a vállát* Úgy éreztem,hogy ebbe jó sok mindent bele lehet magyarázni. :D Letöltöm majd a kedvenc reklámomat,elemezem kicsit a zenéjével együtt. Aztán még pár reklámról beszélek,estleg mutatok pár olyan zeneszámot,amik szerintem jók lennének bizonyos reklámok alá stbstb. 10 percig kell stand upolni. Az a baj,hogy nekem most csütörtökön kellene előadást tartanom,de értelemszerűen nem tudok megjelenni. Ezért valamelyik csoporttársammal időpontot kellene cserélnem a jövőhétre,de egyikőjük se reagál az üzenetemre..(tisztelet a kivételnek,aki korrekten visszaírt,h nem tud sajnos segíteni.)
Mindegy. Azért megcsinálom,max megbukok,de jövőre már meglesz és nem kell újra megcsinálnom,nem? Úgyis csúszok min. 1 évet. Szóval..ennyi.
Megmutatom a jelenlegi kedvenc reklámomat,amiről valószínűleg beszélni is fogok:
(ha valakit érdekel a zene,ami alatta szól(<3): The Cinematic Orchestra - To Build a Home.)
Nyomaszt egy dolog: Tanulnom kéne. Festenem kéne. Egy referálásra kéne felkészünli.
A tanulást és a felkészülést nem is lenne nehéz elkezdeni,de a festést..eh. Pedig azt csinálnám a három közül a legszívesebben. Viszont azt a legnehezebb elkezdeni,mivel a szobámba kb sehova se tudom tenni a felszerelésem és hatalmas méretben kell festenem. Nincs is elég festékem itthon <-- de kifogás még akad ;) A tervem a következő: Felírom,hogy milyen festékekre van szükségem és megkérem anyát,hogy vegye meg őket és mondjuk holnap elkezdek tömeggyártani. Művtöriből meg mondjuk elolvasok ma 3-4 tételt az egyik könyvből(mondjuk az izmusokat>dadaizmus,kubizmus,futurizmus,expresszionizmus,fauvizmus stb.)
Reklámmédiumok órámra a referátum húzósabb. Ennél a tanárnál(pedig ő a legjobb arc) kb sose tudom elkezdeni a dolgaimat..sose tudom pontosan mi a feladat,sose vagyok biztos abban, hogy jót csinálok-e. Az más kérdés,hogy aztán 5öst kapok ;D Mindenkinek választania kellett valami témát és arról előadást tartani. Én ott a helyszínen hirtelen imporvizáltam és a következőt találtam ki: A reklám és a zene kapcsolata. *megveregeti a vállát* Úgy éreztem,hogy ebbe jó sok mindent bele lehet magyarázni. :D Letöltöm majd a kedvenc reklámomat,elemezem kicsit a zenéjével együtt. Aztán még pár reklámról beszélek,estleg mutatok pár olyan zeneszámot,amik szerintem jók lennének bizonyos reklámok alá stbstb. 10 percig kell stand upolni. Az a baj,hogy nekem most csütörtökön kellene előadást tartanom,de értelemszerűen nem tudok megjelenni. Ezért valamelyik csoporttársammal időpontot kellene cserélnem a jövőhétre,de egyikőjük se reagál az üzenetemre..(tisztelet a kivételnek,aki korrekten visszaírt,h nem tud sajnos segíteni.)
Mindegy. Azért megcsinálom,max megbukok,de jövőre már meglesz és nem kell újra megcsinálnom,nem? Úgyis csúszok min. 1 évet. Szóval..ennyi.
Megmutatom a jelenlegi kedvenc reklámomat,amiről valószínűleg beszélni is fogok:
(ha valakit érdekel a zene,ami alatta szól(<3): The Cinematic Orchestra - To Build a Home.)
kedd
Sötét.
Miért félünk a sötétben? Miért estére leszünk betegek(általában este/éjszaka lázasodunk be)? Miért este lesz rosszabb kedvű az ember?Miért este jönnek a filmekben a szörnyek? Miért fél alapból egy kisgyerek a sötétben? Mi történik a sötétben,amitől így reagál az ember? Az hülyeség,hogy azért,mert sötétben történnek a bűncselekmények és egyéb rossz dolgok.Ettől nem kellene mást éreznünk sötétben,mint világosban. Valamiért az emberbe ez úgy van belekódolva,hogy a sötét az "rossz" és a szervezetünk és a lelkivilágunk is így reagál rá,már a kezdetektől. Ez is egy újabb nagy kérdés,amire szerintem soha nem fogok rájönni. Most péládul arra gondolok,hogy ahogy lemegy a Nap a testünk átáll egy másik frekvenciára és azon működik tovább. Számunkra észrevételenül. Magyarul a napfény hiánya,a hideg és a sötét,ami az idegrenszerünkre olyan hatással van,hogy félni kezdünk és nyugtalanok leszünk a sötétben. Talán mert nem látjuk be a környezetünket. Nincs biztonságérzetünk. Hm,ez a konklúzió most tetszik. Vagy ez ennyire evidens lenne,csak én most jöttem rá?
Ezzel a dallal kívánok most jó éjszakát.
"And there will come a time, you'll see, with no more tears.
And love will not break your heart, but dismiss your fears."
(Ennél a résznél mindig olyan optimista érzés fog el.)
Ezzel a dallal kívánok most jó éjszakát.
"And there will come a time, you'll see, with no more tears.
And love will not break your heart, but dismiss your fears."
(Ennél a résznél mindig olyan optimista érzés fog el.)
na most.
Most érzem először,hogy nem történik semmi. Most érezem először,hogy nyomaszt,hogy itt vagyok bent. Minden kb felidegesít és majdnem mindenki. És miért van az óó mondja már meg nekem valaki,hogy a gitárpengetőket elnyeli a föld? Legalább már 20at elveszítettem. Az előbb csodával határos módon megtaláltam,amit gitározás előtt 10 másodperccel elvesztettem. Képzelhetitek hogy felcsesztem az agyam..csak,hogy kedves legyek és nőies. Rohadtul semmihez nincs kedvem. Nézhetnék filmet,de nincs kedvem. Gitározhatnék még,de nincs kedvem. Xboxozhatnék,de nincs kedvem. Festenem KELL,de nincs kedvem. Amerre nézek a szobámba semmihez sincs kedvem. De tudom mit fogok csinálni!Hugyozni,mint egy ló..mivel most kb 3x annyit kell innom,mint egy normális embernek.Az egyéni rekordom tegnap sikerült: 8-9 alkalommal voltam a wc-n egy fél nap alatt. Szóval kb a pisihajítás az egyedüli és állandó programom. De hé,legalább tudok nevetni magamon,nem?
Kötekedős kedvemben vagyok. Ez most egy eléggé megfogalmazhatatlan érzés,amit a külvilág felé érzek. Mindegy majd elmúlik,mint mindig. Ez az én bajom,hogy soha nem mondom ki mit gondolok. Soha nem osztok le senkit,mert akkor majd én leszek a rossz. A helyzet iróniája,hogy a pajzsmirigybetegség stresszből táplálkozik és abból alakul ki. Egy csomó könyvben olvastam,hogy az elfojtás és az,hogy nem mutatom ki amit érzek(átalában a negatív érzéseimet fojtom el..sőt,mindig) azok okozták nekem ezt a csodálatos kis életrevalót. Nem mártírkodok,isten ments..csak leírom,ami tény és való. Továbbá tanácsként is mondom azoknak,akik olvassák a blogot,hogy ha lehet ne fojtsatok el semmit. Tudom,hogy nagyon nehéz és kétes dolog ez. Honnan tudjuk,hogy jót teszünk azzal,hogy elmondjuk,amit gondolunk vagy érzünk? Vagyis,majdnem biztos,hogy rosszat teszünk azzal,ha kimondjuk,amit érzünk/gondolunk. Ezért "szép" ez az egész. Az egy dolog,hogy mi lehet megkönnyebbülünk,de mivan,ha a másikra még nagyobb súlyt pakoltunk? Kell egy egészséges önzőség,de nagyon nehéz meghatározni,hogy meddig mehetünk el.Tovább bonyolítja,hogy különböző érzések rontják a döntőképességünk. Ilyen a harag is például. Káosz van a fejemben,amikor ilyeneken gondolkozok. Annyi alternatíva létezik,hogy belezavarodik az ember. Hát..kíváncsi vagyok hányan értik mit zagyválok itt össze,de ez most egy ilyen bejegyzés. Pedig ez még semmi,ahhoz képest,ami a fejemben zajlik.
További tény,hogy: A stressz elég durva dolgokra képes. Rengeteg betegség okozója. Dehát ez természetesen a hajlamosságtól és a személyisgétől is függ,attól hogy ki milyen belül.
De! pozitívum,hogy mostanában lett egy kedvenc szavam,a "leszarom!" szerepében. Ha valami idegesít,vagy bánt,akkor általában mondogatom magamban,akár hangosan is..és valamennyire segít a helyzeten. Rengeteg olyan szituáció van,ami emészt és nem tudok mit kezdeni vele(gondolom nem vagyok egyedül ezzel),de mégis próbálom megoldani..megoldani fejben és lélekben. Aztán általában elérem a kritikus pontot,amikor jön a fent említett kicsit obszcén felkiáltás. Kezdek hinni abban a mondásban,hogy "ami nem öl meg,megerősít". Ha valamit az ember nagyjából átvészel,akkor utána- ha nem is teljesen immunis rá - könnyebben átsiklik az adott helyzet fölött,ha ismét szembekerülne vele Minden változik. Mindig. Reggelig lehetne vitatkozni,hogy a változás negatív vagy pozitív dolog. Rengeteg változás van. Változhat az időjárás,változhat a környezetünk. Változhatnak az emberek és változhat az életünk. Mi is változhatunk. Van,hogy akaratunk ellenére is.
És most dobok egy pisit.
Kötekedős kedvemben vagyok. Ez most egy eléggé megfogalmazhatatlan érzés,amit a külvilág felé érzek. Mindegy majd elmúlik,mint mindig. Ez az én bajom,hogy soha nem mondom ki mit gondolok. Soha nem osztok le senkit,mert akkor majd én leszek a rossz. A helyzet iróniája,hogy a pajzsmirigybetegség stresszből táplálkozik és abból alakul ki. Egy csomó könyvben olvastam,hogy az elfojtás és az,hogy nem mutatom ki amit érzek(átalában a negatív érzéseimet fojtom el..sőt,mindig) azok okozták nekem ezt a csodálatos kis életrevalót. Nem mártírkodok,isten ments..csak leírom,ami tény és való. Továbbá tanácsként is mondom azoknak,akik olvassák a blogot,hogy ha lehet ne fojtsatok el semmit. Tudom,hogy nagyon nehéz és kétes dolog ez. Honnan tudjuk,hogy jót teszünk azzal,hogy elmondjuk,amit gondolunk vagy érzünk? Vagyis,majdnem biztos,hogy rosszat teszünk azzal,ha kimondjuk,amit érzünk/gondolunk. Ezért "szép" ez az egész. Az egy dolog,hogy mi lehet megkönnyebbülünk,de mivan,ha a másikra még nagyobb súlyt pakoltunk? Kell egy egészséges önzőség,de nagyon nehéz meghatározni,hogy meddig mehetünk el.Tovább bonyolítja,hogy különböző érzések rontják a döntőképességünk. Ilyen a harag is például. Káosz van a fejemben,amikor ilyeneken gondolkozok. Annyi alternatíva létezik,hogy belezavarodik az ember. Hát..kíváncsi vagyok hányan értik mit zagyválok itt össze,de ez most egy ilyen bejegyzés. Pedig ez még semmi,ahhoz képest,ami a fejemben zajlik.
További tény,hogy: A stressz elég durva dolgokra képes. Rengeteg betegség okozója. Dehát ez természetesen a hajlamosságtól és a személyisgétől is függ,attól hogy ki milyen belül.
De! pozitívum,hogy mostanában lett egy kedvenc szavam,a "leszarom!" szerepében. Ha valami idegesít,vagy bánt,akkor általában mondogatom magamban,akár hangosan is..és valamennyire segít a helyzeten. Rengeteg olyan szituáció van,ami emészt és nem tudok mit kezdeni vele(gondolom nem vagyok egyedül ezzel),de mégis próbálom megoldani..megoldani fejben és lélekben. Aztán általában elérem a kritikus pontot,amikor jön a fent említett kicsit obszcén felkiáltás. Kezdek hinni abban a mondásban,hogy "ami nem öl meg,megerősít". Ha valamit az ember nagyjából átvészel,akkor utána- ha nem is teljesen immunis rá - könnyebben átsiklik az adott helyzet fölött,ha ismét szembekerülne vele Minden változik. Mindig. Reggelig lehetne vitatkozni,hogy a változás negatív vagy pozitív dolog. Rengeteg változás van. Változhat az időjárás,változhat a környezetünk. Változhatnak az emberek és változhat az életünk. Mi is változhatunk. Van,hogy akaratunk ellenére is.
És most dobok egy pisit.
Filmajánló(Jurassic Park)
Igazából felesleges ajánlanom bárkinek is ezt a filmet,hiszen mindenki látta már. Továbbmegyek: Senkitől sem hallottam még negatív kritikát ezzel a filmel kapcsolatban. Fukin' epic. Örökzöld,talán ez a legjobb szó rá. Ezek a dinók örökké élni fognak,nincs akkora technika fejlődés miután azt mondanánk,hogy Steven Spielberg őslényei gázak lennének. Láttam én már IMAX 3D-ben Avatart,de akkor se mondom,hogy a Jurassic Park T-Rex-e gáz. John Williams meg egy zseni. Minden filmhez képes olyan zenét komoponálni,hogy még egy magasabb szintre emeli - az amúgysem rossz - mozifilm hangulatát.
Ma még valószínűleg megnézem a 2. részt,ami szintén nagyon jó.Legalábbis én nagyon szeretem. Jeff Goldblum haláli arc. A 3. rész sem rossz,de valahogy kiveszett belőle a Jurassic Park életérzés. Szerencséje a filmnek,hogy Sam Neill elvállalta ismét a főszerepet. Azért erősen érződik,hogy a 2. és 3. részt nem Spielberg rendezte.
Amúgy ki milyen dinoszaurusz lenne? (vajh' van ilyen teszt facebookon? hülye kérdés.)
Én Velociraptor. Annyira menők ^^ Leginkább a csapatmunkájuk("that's fuckin teamwork") és a gyorsaságuk miatt szimpatikusak. Baromi okos dinoszauruszok lehettek.Mindjárt elő is keresem a Raptor körmöm,amit annó egy Nesquik dobozban találtam..vagy valamelyik más csokoládéval leöntött iparihulladékban(by Kőhalmi). Aztán őrjöngök vele egy sort a szobámban. Általános iskolások voltunk,amikor ezeket a kis tárgyakat lehett találni a gabonapelyhes dobozokban. Emlékszem pár osztálytársam annyira elvetemült volt,hogy amikor meg lett nekik ez a Raptor köröm,akkor kihegyezték...ezáltal egy ténylegesen veszélyes fegyvert készítettek maguknak.A fanatizmus nem ismer határokat.^^"
Nekem csak rengetek műanyag dínóm és terepasztalom volt,továbbá könyvek könyvek hátán.
Tudtátok? Hogy a T-Rex üvöltése egy elefántbébi,egy tigris és egy aligátor hangjának keveréke, légzéseként pedig egy bálna hangja szolgált a filmben.
stuck in reverse
Kevés bejegyzés fog születni,ha negyed2ig alszok -.-
Dehát lássuk be: Van jobb dolgom? Nem sok. Amúgyis csak arra keltem fel,hogy mamám hívott,aki természetesen kérdezte,hogy ugye nem Ő ébresztett-e fel. Mondtam,hogy "áh nem csak másik szobában voltam." Gyorsan moderáltam kicsit a hangomon,mert elég álmos volt. Remélem nem olvassa a blogom,ha igen akkor most lebuktam. ^^"
Már egy ideje teljesen felborult a napom. Ha alig aludtam és baromi fáradt vagyok,akkor is csak 2kor-fél3kor vagyok képes elaludni. Egyszerűen nincs kedvem becsukni a szemem. Álmodtam is valamit(habár nem volt annyira extrém és elmebeteg,mint amilyen álmokat egyik barátom szokott látni,tudja mindenki szerintem ki az illető). Utaztam az álmomban Shinkanzen-en, futottam T-Rex elől, az egyik kedvenc Star Wars zeném bömbölt a szobámba, valaki egy bicikli kormányán szállított, közben éreztem,hogy sugárzok, és valaki végig fogta a kezem. De nem tudom ki..Szóval aki tegnap álmodott és hasonló álmot látott jelentkezzen és fogjuk élőben is egymás kezét. Már előre látom,hogy az első jelentkező Béla lesz. Akkor húzom ám le a rolót ennek a blognak. =D
Gondolom sokan felismerték a bejegyzés címét. Az egyik kedvenc számom.Fix You.
Dehát lássuk be: Van jobb dolgom? Nem sok. Amúgyis csak arra keltem fel,hogy mamám hívott,aki természetesen kérdezte,hogy ugye nem Ő ébresztett-e fel. Mondtam,hogy "áh nem csak másik szobában voltam." Gyorsan moderáltam kicsit a hangomon,mert elég álmos volt. Remélem nem olvassa a blogom,ha igen akkor most lebuktam. ^^"
Már egy ideje teljesen felborult a napom. Ha alig aludtam és baromi fáradt vagyok,akkor is csak 2kor-fél3kor vagyok képes elaludni. Egyszerűen nincs kedvem becsukni a szemem. Álmodtam is valamit(habár nem volt annyira extrém és elmebeteg,mint amilyen álmokat egyik barátom szokott látni,tudja mindenki szerintem ki az illető). Utaztam az álmomban Shinkanzen-en, futottam T-Rex elől, az egyik kedvenc Star Wars zeném bömbölt a szobámba, valaki egy bicikli kormányán szállított, közben éreztem,hogy sugárzok, és valaki végig fogta a kezem. De nem tudom ki..Szóval aki tegnap álmodott és hasonló álmot látott jelentkezzen és fogjuk élőben is egymás kezét. Már előre látom,hogy az első jelentkező Béla lesz. Akkor húzom ám le a rolót ennek a blognak. =D
Gondolom sokan felismerték a bejegyzés címét. Az egyik kedvenc számom.Fix You.
hétfő
fuck it.
Rossz kedvem van. Úgyis mondhatnám,hogy szar. Nem írok ma már többet..max még egy kép.
Ennyi.
Ennyi.
rakuyou
Rakuyou = beaming sunlight.
Miután megírtam az utóbbi két bejegyzést erőt vett rajtam az álmosság és kb 4 órát aludtam,kisebb nagyobb megszakításokkal. Aztuán megebédeltem műanyag tányérról,műanyag villával. Apa nagyon vakmerően behozta nekem,de rászóltam,hogy azért ebből ne csináljon rendszert. Inkább az ajtó elé rakja le és majd behozom. Lehet,hogy túl reagálom,de eléggé ijesztő,hogy nem látom,nem érzem..de bennem van egy ilyen anyag,aminek rám nincs rossz hatása,de a környezetemre lehet.
Szóval szép idő van. Erre is próbáltam utalni a címben. Jó lenne sétálni egyet,de majd valszeg éjszaka fogok sétálgatni,ha már nincsennek emberek az utcán. Pláne nem gyerekek. Inkább rájuk veszélyes ez az egész. Na meg sötétben hátha világítok ;D
A gyerekekről jut eszembe: Múlthéten bementem anyukám munkahelyére,ahol rengeteg kisgyerek volt(nem nehéz kitalálni mivel foglalkozik). Derékig gázoltam a gyerekekben,aztán nagynehezen elértem az ajtót,amit kerestem. Miután beléptem kb. vágni lehetett a levegőt olyan csend lett. Csak egy kulcsot akartam elkérni,mert kizártam magam. Anya bemutatott a kiskölköknek,akik egyből úgy reagáltak (és a további 5-10percnek meghatározó témája volt),hogy "húú de magas" - "sokkal magasabb,mint te óvonéni". Ezt úgy 30x elmondták,de tök aranyosak voltak. Aztán anya otthagyott velük egy kicsit,mert dolga volt,hogy vigyázzak rájuk. Hát mondom nemes gondolat,de biztos én vagyok a megfelelő ember? Tovább maradnak életben,ha én is kimegyek addig a csoportból. Kiment én pedig ott maradtam egy tucat gyerekkel és tekintetükkel,amikkel megállás nélkül engem méregettek. Hiába voltam magasabb és idősebb, én éreztem magam kellemetlenül. Elképesztő,hogy milyen hatással tudnak lenni a gyerekek a felnőttekre. Sajnos ez fordítva is igaz...Szóval lányos zavaromban megkérdeztem,hogy "Na és mit esztek?" Pedig láttam,hogy vajaskenyeret párizsivel,de azért megkérdeztem..ezzel is időtnyerve. Az egyik kislány mondta,hogy "vajas kenyeret,de a xy allergiás rá". Én meg csak annyit mondtam,hogy "hát az nem jó".Hát erre mit lehet mondani? Nem vagyok semmire se allergiás,pedig szívesen mondtam volna a kislánynak nyugtatásképpen,hogy én meg erre meg erre vagyok/voltam. Aztán az egyik kisfiú bizonygatta,hogy Ő is már növésben van és akkor lesz,mint én. Ezt nem vonom kétségbe. Én is voltam akkora,mint ő :) Anya mondta is neki,hogy idejártam oviba. Ott is volt egy kis hatászünet. Érződött,hogy most nagyon elgondolkoznak,hogy "what the fuck?!". Na,de anya közben visszatért én meg elköszöntem tőlük.
Ma kérdeztem,hogy volt-e még valami a távozásom után és azt a választ kaptam,hogy az egyik kisfiú megjegyzte,hogy miért pipiskedett anya,amikor puszit adott. Miket észre nem vesznek a gyerekek,apróságok amik nekünk már evidens dolgok. Azt nem tudta,hogy miért pipiskedik,de szokatlan volt neki. Csak gondolom nem tudta összekötni még a magasságommal.
Van benne valami igazság,hogy a gyerekek a legszabadabbak a világon. Akkor nevetnek és hangoskodnak,amikor akarnak.Ha én csinálnám a barátaimmal ugyanezt,minimum a rendőrséget kihívnák ránk.Senki nem fogja megszólni őket,mert gyerekek. A kis dolgoknak is tudnak örülni és azokon elgondolkozni. Például,hogy valaki magas.
Miután megírtam az utóbbi két bejegyzést erőt vett rajtam az álmosság és kb 4 órát aludtam,kisebb nagyobb megszakításokkal. Aztuán megebédeltem műanyag tányérról,műanyag villával. Apa nagyon vakmerően behozta nekem,de rászóltam,hogy azért ebből ne csináljon rendszert. Inkább az ajtó elé rakja le és majd behozom. Lehet,hogy túl reagálom,de eléggé ijesztő,hogy nem látom,nem érzem..de bennem van egy ilyen anyag,aminek rám nincs rossz hatása,de a környezetemre lehet.
Szóval szép idő van. Erre is próbáltam utalni a címben. Jó lenne sétálni egyet,de majd valszeg éjszaka fogok sétálgatni,ha már nincsennek emberek az utcán. Pláne nem gyerekek. Inkább rájuk veszélyes ez az egész. Na meg sötétben hátha világítok ;D
A gyerekekről jut eszembe: Múlthéten bementem anyukám munkahelyére,ahol rengeteg kisgyerek volt(nem nehéz kitalálni mivel foglalkozik). Derékig gázoltam a gyerekekben,aztán nagynehezen elértem az ajtót,amit kerestem. Miután beléptem kb. vágni lehetett a levegőt olyan csend lett. Csak egy kulcsot akartam elkérni,mert kizártam magam. Anya bemutatott a kiskölköknek,akik egyből úgy reagáltak (és a további 5-10percnek meghatározó témája volt),hogy "húú de magas" - "sokkal magasabb,mint te óvonéni". Ezt úgy 30x elmondták,de tök aranyosak voltak. Aztán anya otthagyott velük egy kicsit,mert dolga volt,hogy vigyázzak rájuk. Hát mondom nemes gondolat,de biztos én vagyok a megfelelő ember? Tovább maradnak életben,ha én is kimegyek addig a csoportból. Kiment én pedig ott maradtam egy tucat gyerekkel és tekintetükkel,amikkel megállás nélkül engem méregettek. Hiába voltam magasabb és idősebb, én éreztem magam kellemetlenül. Elképesztő,hogy milyen hatással tudnak lenni a gyerekek a felnőttekre. Sajnos ez fordítva is igaz...Szóval lányos zavaromban megkérdeztem,hogy "Na és mit esztek?" Pedig láttam,hogy vajaskenyeret párizsivel,de azért megkérdeztem..ezzel is időtnyerve. Az egyik kislány mondta,hogy "vajas kenyeret,de a xy allergiás rá". Én meg csak annyit mondtam,hogy "hát az nem jó".Hát erre mit lehet mondani? Nem vagyok semmire se allergiás,pedig szívesen mondtam volna a kislánynak nyugtatásképpen,hogy én meg erre meg erre vagyok/voltam. Aztán az egyik kisfiú bizonygatta,hogy Ő is már növésben van és akkor lesz,mint én. Ezt nem vonom kétségbe. Én is voltam akkora,mint ő :) Anya mondta is neki,hogy idejártam oviba. Ott is volt egy kis hatászünet. Érződött,hogy most nagyon elgondolkoznak,hogy "what the fuck?!". Na,de anya közben visszatért én meg elköszöntem tőlük.
Ma kérdeztem,hogy volt-e még valami a távozásom után és azt a választ kaptam,hogy az egyik kisfiú megjegyzte,hogy miért pipiskedett anya,amikor puszit adott. Miket észre nem vesznek a gyerekek,apróságok amik nekünk már evidens dolgok. Azt nem tudta,hogy miért pipiskedik,de szokatlan volt neki. Csak gondolom nem tudta összekötni még a magasságommal.
Van benne valami igazság,hogy a gyerekek a legszabadabbak a világon. Akkor nevetnek és hangoskodnak,amikor akarnak.Ha én csinálnám a barátaimmal ugyanezt,minimum a rendőrséget kihívnák ránk.Senki nem fogja megszólni őket,mert gyerekek. A kis dolgoknak is tudnak örülni és azokon elgondolkozni. Például,hogy valaki magas.
Apa kezdődik!
Holnap van. Igaz,amikor az első bejegyzést írtam,akkor is holnap volt,de így hatásvadászabbnak éreztem. Az imént alig tudtam bejelentkezni. Nem tudtam mi a felhasználónevem és mi a jelszavam..Ebből is látszik,hogy milyen hardcore blogger vagyok. :)
Na,de rá is térek a lényegre:
Ma 8 órakor lenyeltem 550 MBq-t(megabecquerel). Ez egy sugárzó anyag,ami arra hivatott,hogy a pajzsmirigyemet végleg kivonja a forgalomból. Hogy miért van erre szükség? 13 éves koromban kezdődött a pajzsmirigytúlműködésem és egyből elkezdtek kezelni különféle gyógyszerekkel.Bár az egyből az túlzás,mivel elég sokáig tartott,mire felismerték,hogy mi bajom van..Ezekután folyamatos ellenőrzés és gyógyszereskezelés mellett éldegéltem jó hangulatban.Ebben most semmi irónia nem volt. Tényleg nem éreztem semmit.Úgy éltem/élek,mint mások.Csak én a reggeli vitamin helyett 1 adag hormont szedtem be. That's all. :) Aztán 19 éves lehettem,amikor már szemmelláthatóan baromi nagyra duzzadt a nyakam,nem igazán használtak a gyógyszerek és amellett döntöttek az orvosok,hogy megműtenek. Így is történt.
Egy jó hangulatú(<--irónai:D) műtétet követően lassan felépültem és folytattam szerény kis életem. Természetesen gyógyszereket továbbra is szednem kellett,dehát miazmá' nekem. A műtét után kaptam egy állandó gyógyszert,amit folyamatosan szedtem,vérvételekkel ellenőrizték az állapotom,ami eléggé ingadozó tendenciát mutatott. 3-4 hónappal ezelőtt az orvosom úgy döntött,hogy elég ebből,mert még mindig túlműkődik a pajzsmirigyem és nem tesz jót a szervezetemnek ez a gyógyszeres megfékezés. A következő és szerintem egyben utolsó lépés az izotópos kezelés. Ami annyiból áll,hogy lenyel az ember egy kis kapszulát,ami sugárzó anyagot tartalmaz,az rácuppan a pajzsmirigyre és leállítja a működését. Ezentúl nem fékező,hanem pótló hormont kell majd szednem. Lehet csak pár év múlva.Ki tudja. De mindenféleképpen egészségesebb lesz. Röviden ennyi a kórtörténetem. Ez a blog pedig azért indult,mert egy szép napon nyavajogtam egyik barátomnak,hogy mi a francot kezdjek magammal azon a héten,amikor sugározni fogok(ugyanis nem lehetek emberek között egy hétig kb) és ő azzal a tanáccsal látott el,hogy vezessek blogot. Szóval így történt. Amúgy,ha valakit bővebben érdekel,hogy mi is ez az izotóp kezelés,akkor itt olvashat róla. Igazából,ami ebben a dokumentumban érdekes lehet kivülállóknak,az a lent található táblázat.Hogy mit mikor csinálhatok stbstb. Na,de ennyit erről.
A blog témája pedig a mindennapjaimat fogja bemutatni reményeim szerint. Érzésekből,gondolatokból,zenékből,filmekből,sorozatokból,képekből,barátokból stb. fog táplálkozni ez a kis blog. Egy hétig. Persze benne van a pakliban,hogy megtetszik az irogatás és folytatom,de ne szaladjunk így előre.
Jó olvasgatást!
Na,de rá is térek a lényegre:
Ma 8 órakor lenyeltem 550 MBq-t(megabecquerel). Ez egy sugárzó anyag,ami arra hivatott,hogy a pajzsmirigyemet végleg kivonja a forgalomból. Hogy miért van erre szükség? 13 éves koromban kezdődött a pajzsmirigytúlműködésem és egyből elkezdtek kezelni különféle gyógyszerekkel.Bár az egyből az túlzás,mivel elég sokáig tartott,mire felismerték,hogy mi bajom van..Ezekután folyamatos ellenőrzés és gyógyszereskezelés mellett éldegéltem jó hangulatban.Ebben most semmi irónia nem volt. Tényleg nem éreztem semmit.Úgy éltem/élek,mint mások.Csak én a reggeli vitamin helyett 1 adag hormont szedtem be. That's all. :) Aztán 19 éves lehettem,amikor már szemmelláthatóan baromi nagyra duzzadt a nyakam,nem igazán használtak a gyógyszerek és amellett döntöttek az orvosok,hogy megműtenek. Így is történt.
Egy jó hangulatú(<--irónai:D) műtétet követően lassan felépültem és folytattam szerény kis életem. Természetesen gyógyszereket továbbra is szednem kellett,dehát miazmá' nekem. A műtét után kaptam egy állandó gyógyszert,amit folyamatosan szedtem,vérvételekkel ellenőrizték az állapotom,ami eléggé ingadozó tendenciát mutatott. 3-4 hónappal ezelőtt az orvosom úgy döntött,hogy elég ebből,mert még mindig túlműkődik a pajzsmirigyem és nem tesz jót a szervezetemnek ez a gyógyszeres megfékezés. A következő és szerintem egyben utolsó lépés az izotópos kezelés. Ami annyiból áll,hogy lenyel az ember egy kis kapszulát,ami sugárzó anyagot tartalmaz,az rácuppan a pajzsmirigyre és leállítja a működését. Ezentúl nem fékező,hanem pótló hormont kell majd szednem. Lehet csak pár év múlva.Ki tudja. De mindenféleképpen egészségesebb lesz. Röviden ennyi a kórtörténetem. Ez a blog pedig azért indult,mert egy szép napon nyavajogtam egyik barátomnak,hogy mi a francot kezdjek magammal azon a héten,amikor sugározni fogok(ugyanis nem lehetek emberek között egy hétig kb) és ő azzal a tanáccsal látott el,hogy vezessek blogot. Szóval így történt. Amúgy,ha valakit bővebben érdekel,hogy mi is ez az izotóp kezelés,akkor itt olvashat róla. Igazából,ami ebben a dokumentumban érdekes lehet kivülállóknak,az a lent található táblázat.Hogy mit mikor csinálhatok stbstb. Na,de ennyit erről.
A blog témája pedig a mindennapjaimat fogja bemutatni reményeim szerint. Érzésekből,gondolatokból,zenékből,filmekből,sorozatokból,képekből,barátokból stb. fog táplálkozni ez a kis blog. Egy hétig. Persze benne van a pakliban,hogy megtetszik az irogatás és folytatom,de ne szaladjunk így előre.
Jó olvasgatást!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
