Már akartam írni párszor,hogy a bezártságomban az a jó,hogy tök jó kajákat eszek ; szüleim behozzák; kérdezgetik "mit szeretnél enni?". Aztán én jó hangulatban megeszem a kis műanyag tányérkészletemben az adott menüt. De most...most..apa menzás kaját hozott. Hát mondom jóétvágyat az ebédhez(<--híres utolsó mondatok). Annyiszor gondolkoztam már ezen,hogy akik ezeket főzik..a szakács képesítésüket vették? Vagy ezt így osztogatják az utcán,hogy "Te figyelj,tudsz főzni? - Nem. - Akkor gyere" Vagy hogy?
Jó természetesen tisztelet a kivételnek,mert a menzán van 2-3 olyan kaja,amiért embertölnék olyan finom(általában a tésztafélék> milánói,túrósztészta..stb). Középiskolában még hagyján,mer ha mozog a kaja és te úgy döntessz,hogy hát ebből én most kimaradok akkor rendben van. De az a terror,amit általános iskola alsóban éltünk át. Komolyan nem lehetett felállni,amíg meg nem ettük azt a tetemet,amit elénk hányt az egyik muszkulárisabb konyhásnéni. Az életünkért küzdöttünk minden egyes falatnál. Sokakban a halálfélelem,a kreativitást egy olyan magas szinten hozta elő,hogy bámulatos. Elkezdtünk trükközni. Elástuk a mócsingos húst a főzelékben,esetleg a levessel kombináltuk..mindegy volt,csak legyünk már túl rajta. Én őszintén bevallom egyszer még az asztal alá is söpörtem gyengéden a kajámból. Tisztán előttem van a kép,ahogy a sorasztaloknál ülünk. Az egyik(szigorú.utáltam.)tanár néni sétálgat a sorok előtt,mint valami börtönőr és figyeli a szerencsétlen osztályt. Ennek a nőnek olyan illata -na jo inkább szaga- volt,mint az egyik menzás főzeléknek. Tudjátok az a "meggy"főzelék,egy kis homok beleöntve meg darálthús. Ha nagyon muszáj volt,a darálthúst beburkoltam. A tízórai és az uzsonna is egy életérzés volt. Az uzsonna nem volt vészes,sőt..azt is mondhatnám,hogy ott már egész jó kajákat adtak..vagy csak azért éreztük finomnak,mert utána lassan lehetett hazamenni. De a tízórai..amikor éhen pusztulsz és barnakiflit hoznak fel kefírrel(aki szereti ezeket,azoktól elnézést:P). Ott szolídan a mosdókagylónál álltunk sorba és öntöttük bele a lefolyóba a kefírt; dobtuk a kiflit a kukába.Ez már felsőben volt..alsóban ezért halálbüntetés járt volna.
Ah..megrohannak az általános iskolás emlékek. Szeretek nosztalgiázni.:)
Na,hát jóétvágyat annak,aki eszik vagy enni fog. Egészség annak,aki már evett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jaj ezen olyan jót nevettem...a menza és a terror...tökre feljöttek bennem az élmények :D Amúgy én épp most készülök enni, szóval köszi :P
VálaszTörlésamúgy meg a menzásnénik képesítéséhez annyit fűznék hozzá, hogy anyukám kórházban dolgozik ugye és sokszor volt az, hogy az onnan hozott kaját ettük...aminek a színvonala hasonló a menzás kaják színvonalához...és mindig hisztiztem neki ugyanezen...és hát mondott egy elfogadható magyarázatot...szar és spórolt alapanyagokból nem nagyon lehet jót kihozni...és hát végülis igaza van...:)
Timi voltam :P ez a Jillian név ez valami atomrégi, de nem tudom, hogy kell átállítani XD
Ó hát a kórházi kaja egy külön történet. :D
VálaszTörlésAmikor betolják az ebédet azokban a bádog kocsikban. Priceless! Falatoztam én már párszor kórházban és az is hatalmas élmény...
én szeretem az újdonságokat...amikor nem voltam menzás a suliban, és kértem vkinek a jegyét aki épp nem akart enni (gimiben), akkor imádtam enni. Miest beiratkoztam a menzára, mér nem volt hangulata (lehet az ingyenkaja varázsa?:D). én a kórházban is szerettem enni, új ízek (ízek?).
VálaszTörlés