kedd

na most.

Most érzem először,hogy nem történik semmi. Most érezem először,hogy nyomaszt,hogy itt vagyok bent. Minden kb felidegesít és majdnem mindenki. És miért van az óó mondja már meg nekem valaki,hogy a gitárpengetőket elnyeli a föld? Legalább már 20at elveszítettem. Az előbb csodával határos módon megtaláltam,amit gitározás előtt 10 másodperccel elvesztettem. Képzelhetitek hogy felcsesztem az agyam..csak,hogy kedves legyek és nőies. Rohadtul semmihez nincs kedvem. Nézhetnék filmet,de nincs kedvem. Gitározhatnék még,de nincs kedvem. Xboxozhatnék,de nincs kedvem. Festenem KELL,de nincs kedvem. Amerre nézek a szobámba semmihez sincs kedvem. De tudom mit fogok csinálni!Hugyozni,mint egy ló..mivel most kb 3x annyit kell innom,mint egy normális embernek.Az egyéni rekordom tegnap sikerült: 8-9 alkalommal voltam a wc-n egy fél nap alatt. Szóval kb a pisihajítás az egyedüli és állandó programom. De hé,legalább tudok nevetni magamon,nem?
Kötekedős kedvemben vagyok. Ez most egy eléggé megfogalmazhatatlan érzés,amit a külvilág felé érzek. Mindegy majd elmúlik,mint mindig. Ez az én bajom,hogy soha nem mondom ki mit gondolok. Soha nem osztok le senkit,mert akkor majd én leszek a rossz. A helyzet iróniája,hogy a pajzsmirigybetegség stresszből táplálkozik és abból alakul ki. Egy csomó könyvben olvastam,hogy az elfojtás és az,hogy nem mutatom ki amit érzek(átalában a negatív érzéseimet fojtom el..sőt,mindig) azok okozták nekem ezt a csodálatos kis életrevalót. Nem mártírkodok,isten ments..csak leírom,ami tény és való. Továbbá tanácsként is mondom azoknak,akik olvassák a blogot,hogy ha lehet ne fojtsatok el semmit. Tudom,hogy nagyon nehéz és kétes dolog ez. Honnan tudjuk,hogy jót teszünk azzal,hogy elmondjuk,amit gondolunk vagy érzünk? Vagyis,majdnem biztos,hogy rosszat teszünk azzal,ha kimondjuk,amit érzünk/gondolunk. Ezért "szép" ez az egész. Az egy dolog,hogy mi lehet megkönnyebbülünk,de mivan,ha a másikra még nagyobb súlyt pakoltunk? Kell egy egészséges önzőség,de nagyon nehéz meghatározni,hogy meddig mehetünk el.Tovább bonyolítja,hogy különböző érzések rontják a döntőképességünk. Ilyen a harag is például. Káosz van a fejemben,amikor ilyeneken gondolkozok. Annyi alternatíva létezik,hogy belezavarodik az ember. Hát..kíváncsi vagyok hányan értik mit zagyválok itt össze,de ez most egy ilyen bejegyzés. Pedig ez még semmi,ahhoz képest,ami a fejemben zajlik.
További tény,hogy: A stressz elég durva dolgokra képes. Rengeteg betegség okozója. Dehát ez természetesen a hajlamosságtól és a személyisgétől is függ,attól hogy ki milyen belül.
De! pozitívum,hogy mostanában lett egy kedvenc szavam,a "leszarom!" szerepében. Ha valami idegesít,vagy bánt,akkor általában mondogatom magamban,akár hangosan is..és valamennyire segít a helyzeten. Rengeteg olyan szituáció van,ami emészt és nem tudok mit kezdeni vele(gondolom nem vagyok egyedül ezzel),de mégis próbálom megoldani..megoldani fejben és lélekben. Aztán általában elérem a kritikus pontot,amikor jön a fent említett kicsit obszcén felkiáltás. Kezdek hinni abban a mondásban,hogy "ami nem öl meg,megerősít". Ha valamit az ember nagyjából átvészel,akkor utána- ha nem is teljesen immunis rá - könnyebben átsiklik az adott helyzet fölött,ha ismét szembekerülne vele Minden változik. Mindig. Reggelig lehetne vitatkozni,hogy a változás negatív vagy pozitív dolog. Rengeteg változás van. Változhat az időjárás,változhat a környezetünk. Változhatnak az emberek és változhat az életünk. Mi is változhatunk. Van,hogy akaratunk ellenére is.

És most dobok egy pisit.

2 megjegyzés:

  1. Még ilyen bejegyzéseket. Ez az igazi, megmutatja mi zajlik abban a szobában most, és még feszültséglevezetésnek se utolsó.

    VálaszTörlés
  2. Én mindig kimondom, amit érzek. Ezért vannak, akik olyan embernek gondolnak, aki folyton sajnáltatja magát. Pedig nem erről van szó, hanem csak ha fájdalmam van és elmondom valakinek, az olyan érzés, mintha levenne egy kis terhet a vállamról az együttérzésével. Így sokkal könnyebb. A szomorúságra is kell időt hagyni, csak ez a modern kultúra az elfojtást támogatja...(szarul vagy? bulizz!temetkezz munkába!igyál!) De tök egyetértek veled abban, hogy vannak dolgok, amikről többet kéne beszélni az embereknek a hozzá közel állókkal. És ha ez kölcsönös, te is meghallgatod a másik nyűgjét, akkor nem is nyűg és nem húzza le a másikat. Jó érzés segíteni is, ha az embernek van szíve...:)

    VálaszTörlés