rakuyou

Rakuyou = beaming sunlight.

Miután megírtam az utóbbi két bejegyzést erőt vett rajtam az álmosság és kb 4 órát aludtam,kisebb nagyobb megszakításokkal. Aztuán megebédeltem műanyag tányérról,műanyag villával. Apa nagyon vakmerően behozta nekem,de rászóltam,hogy azért ebből ne csináljon rendszert. Inkább az ajtó elé rakja le és majd behozom. Lehet,hogy túl reagálom,de eléggé ijesztő,hogy nem látom,nem érzem..de bennem van egy ilyen anyag,aminek rám nincs rossz hatása,de a környezetemre lehet.
Szóval szép idő van. Erre is próbáltam utalni a címben. Jó lenne sétálni egyet,de majd valszeg éjszaka fogok sétálgatni,ha már nincsennek emberek az utcán. Pláne nem gyerekek. Inkább rájuk veszélyes ez az egész. Na meg sötétben hátha világítok ;D
A gyerekekről jut eszembe: Múlthéten bementem anyukám munkahelyére,ahol rengeteg kisgyerek volt(nem nehéz kitalálni mivel foglalkozik). Derékig gázoltam a gyerekekben,aztán nagynehezen elértem az ajtót,amit kerestem. Miután beléptem kb. vágni lehetett a levegőt olyan csend lett. Csak egy kulcsot akartam elkérni,mert kizártam magam. Anya bemutatott a kiskölköknek,akik egyből úgy reagáltak (és a további 5-10percnek meghatározó témája volt),hogy "húú de magas" - "sokkal magasabb,mint te óvonéni". Ezt úgy 30x elmondták,de tök aranyosak voltak. Aztán anya otthagyott velük egy kicsit,mert dolga volt,hogy vigyázzak rájuk. Hát mondom nemes gondolat,de biztos én vagyok a megfelelő ember? Tovább maradnak életben,ha én is kimegyek addig a csoportból. Kiment én pedig ott maradtam egy tucat gyerekkel és tekintetükkel,amikkel megállás nélkül engem méregettek. Hiába voltam magasabb és idősebb, én éreztem magam kellemetlenül. Elképesztő,hogy milyen hatással tudnak lenni a gyerekek a felnőttekre. Sajnos ez fordítva is igaz...Szóval lányos zavaromban megkérdeztem,hogy "Na és mit esztek?" Pedig láttam,hogy vajaskenyeret párizsivel,de azért megkérdeztem..ezzel is időtnyerve. Az egyik kislány mondta,hogy "vajas kenyeret,de a xy allergiás rá". Én meg csak annyit mondtam,hogy "hát az nem jó".Hát erre mit lehet mondani? Nem vagyok semmire se allergiás,pedig szívesen mondtam volna a kislánynak nyugtatásképpen,hogy én meg erre meg erre vagyok/voltam. Aztán az egyik kisfiú bizonygatta,hogy Ő is már növésben van és akkor lesz,mint én. Ezt nem vonom kétségbe. Én is voltam akkora,mint ő :) Anya mondta is neki,hogy idejártam oviba. Ott is volt egy kis hatászünet. Érződött,hogy most nagyon elgondolkoznak,hogy "what the fuck?!". Na,de anya közben visszatért én meg elköszöntem tőlük.
Ma kérdeztem,hogy volt-e még valami a távozásom után és azt a választ kaptam,hogy az egyik kisfiú megjegyzte,hogy miért pipiskedett anya,amikor puszit adott. Miket észre nem vesznek a gyerekek,apróságok amik nekünk már evidens dolgok. Azt nem tudta,hogy miért pipiskedik,de szokatlan volt neki. Csak gondolom nem tudta összekötni még a magasságommal.
Van benne valami igazság,hogy a gyerekek a legszabadabbak a világon. Akkor nevetnek és hangoskodnak,amikor akarnak.Ha én csinálnám a barátaimmal ugyanezt,minimum a rendőrséget kihívnák ránk.Senki nem fogja megszólni őket,mert gyerekek. A kis dolgoknak is tudnak örülni és azokon elgondolkozni. Például,hogy valaki magas.