sóhaj.

Az Őslények országa gondolom mindenkinek megvan,nem? Szóval nem kell bemutatnom. Még egy ilyen nyomasztó,szomorú,lehangoló és egyben zseniális rajzfilmet nem tudnék most hirtelen mondani. Szándékosan nem mondtam,hogy mese. A Tom & Jerry,na az mese. De ez..a végén van egy fogjuk rá happy end,de ha belegondolunk rohadtul nem az. Jó megtalálták a Virágzó Völgyet,de akkor sem érezzük teljesen vidámnak magunkat. Ezek az érzések most úgy rohantak meg,hogy még csak meg sem néztem..csak beletekertem az előbb. De pfu..maximum holnap világosban. Mer' férfiasan bevallom majdnem elbőgtem magam rajta az előbb,na. Kevés film van(pl. The Fountain,Click),amibe belekönnyezek,de ez is közéjük tartozik. A legszomorúbb rész,amikor Kistappancs fekszik szomorúan és egy kis Terranodon fióka oda akarja neki adni a meggyét,amit az anyukájától kapott. Alatta a narrátor mély hangja beszél Kistappancsról,a fióka meg csipegő hangokat ad ki,miközben próbálja felvidítani a kis brontoszauruszt..aztán látja,hogy semmit se tehet.

Jó,hát több mint valószínű,hogy ez most csak az én életkedvemet bombázza erősen,de hirtelen nagyon rámjött a magány ettől a kis jelenettől. Ígyis rámjött a magány,meg úgyis rám jött a magány. Nem szeretek egyedül lenni. Most meg nagyon nem.