vasárnap

M83

Tetszik ez az együttes. Igazából nem tudom megfogalmazni a stílusukat. Elektronikus-elszállós-fejbőlkinézős-postrockos néhol énekkel.

Például itt van ez a szám:
Nem sok minden történik benne,de mégsem monoton. Simán el lehet rá aludni és nagyon megindítja a gondolatokat. Abszolút tetszik. Hallgassátok végig.



Aztán az egyik kedvencem:
A címe, I'm guess I'm floating. Először nem tudtam mit jelenthet(mármint mire utalhat). Amikor a számcímeket néztem(amúgy nagyon szeretem az ilyen címeket..meg a we own the sky is tök jó..és rengeteg ilyet ismerek..amikor a címűk már hordoz valamit..az nagyon tetszetős nálam.) Aztán elindítottam és..emberek ez olyan érzés egy az egyben,mint amikor strandon fekszik az ember a pléden és csukva van a szeme..vagy a gumimatracon,vagy csak szimplán a vízen és lebeg. Akkor olyan tompák a hangok..egyszerre mindent hall az ember,de semmit sem. Gyerekek rohangálnak,összemosódnak a hangok és egy nagyon magávalragadó érzés járja át az embert. Hallgassátok meg.Szem becsuk és máris ott lesztek a strandon,vagy parkban vagy valami vidám helyen. A zene kontrasztban áll az egésszel,mert ez a hangszerelés kicsit szomorkás,de nekem nagyon tetszik.




A bemutatót pedig ezzel zárom:
Let Me Burn Stars. (before the dawn heals us..) és Skin of the Night.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése