vihar.

Olyan furcsát álmodtam. Lényegében majdnem meghaltam..de! Az egyik barátom megmentett. Annyi volt a történet(már amennyire emlékszem),hogy 3an sétáltunk egy ilyen kis hangulatos városrészen, kis utcán,kis fogadó..szóval ilyen Brugge szerű várost képzeljetek el. Szétváltunk három felé. Az okát már nem tudom miért..Természetesen én a saját szemszögemből követtem az eseményeket. Egyszercsak eleredt az eső. Kinyitottam az esernyőmet,magafölé tartottam és sétáltam. Elértem egy kis kocsma elé,amikor egyszercsak minden átment nélkül egy hatalmas széllökés belekapott az esernyőben és földhöz vágott. Nem tudtam elereszteni az esernyőmet,mintha hozzá ragadt volna a kezem. Neki vágott a falnak,eltört a lábam. Össze-vissza pörögtem és ordítottam. Nem tudtam felállni. Egy pár pillanatig abbamardt aztán ismét elkezdődött. Ekkor láttam,hogy egyik barátom visszaért és fut hozzám és ahogy felpördített ismét a szél elkapta a karomat és kirántott az örvényből. Aztán a másikójuk is visszaért. A megmentőm gázmaszkos avatart használ, itt a blogon :) Ezúton is thx !

Tegnap(vagyis ma)megnéztem az új Chuck részt és..áh. Fe-no-me-ná-lis. Annyira jó,hogy nem igaz.
Volt benne egy tök jó szám,hallgassátok szeretettel: