meneküljünk máshová. az ég fölé a föld alá.

Elég eseménydús napom volt,bár annyira nem is..de az előzőeknél biztosan jobb. Reggel(és ez most tényleg reggel) tesómékkal elmentünk Tescoba meg egyéb helyekre. Vicces volt. Nem sok eszünk van így 3an.Külön-külön se de így meg pláne. Mondjuk ez az egész baráti körömről elmondható hála az égnek. Szóval a vásárolgatás után hazajöttünk. Aztán kb be is aludtam olyan 2 órát..utána meg természetesen rossz kedvem lett,mert ha alszok délután,akkor fusson ki merre lát. Mosottfos üzemmód bekapcsolódik és akkor hát a kedvem se éppen rózsás. Sebaj félórával a felkelés után elmentem jógázni. Kicsit hűvösebb lett mikor elindultam,de azért bőven 20 fok volt. Borús idő.Borús,de kellemes. Kis szél. Eléggé jó volt. Aztán odaértem az Ashramba kb 4. lehettem(mindig tök kevesen vagyunk ott először,aztán mikor kezdődik annyian leszünk,hogy alig lehet elférni egymásmellett). Ölelkeztem egy jót,beszélgettem,aztán kezdődött a jóga. Amikor azt írom,hogy ölelkeztem,akkor nem arra a tipikus elhadart ölelésre kell gondolni. Van hogy percekig megölel valaki és csak úgy állunk ott és kb olyan érzés,hogy egybeolvadtok. Olyan,mintha magadat ölelnéd. Mindig is ilyen ölelésekre volt szükségem. Persze a baráti ölelések is jók ezzel most abszolút nem azokat akarom degradálni. Csak ott van egy kis távolságtartás meg mindenféle érzés,amitől nem olyan igazi ölelés jön ki a dologból. Emberfüggő.Én sem biztos,hogy mindenkit megölelnék úgy szívbőllélekből. Viszont itt..itt nincs kérdés,nagyon durván belemásznak az ember lelkébe és ez pont olyan durván pozitív,mint amennyire nem érződik. Nekem pl nagyon jól esett,amikor pár lány úgy ölelt meg,hogy azt hittem szerelmes leszek beléjük ott azon nyomban. Igazából nem lehet elmagyarázni milyen érzés. Tök sok ember mászkál körülöttünk,de akár 2 percig is állhatunk ott úgy ahol éppen összetalálkoztunk. Talán az is ad egy löketet,hogy alig ismerem őket és úgy ölelnek meg szívbőlélekből,de úgy igazán.
Aztán odaültem pár sráchoz beszélgetni és arról beszéltek,hogy nem rég voltak sétarepülőzni és,hogy milyen jó volt. Én hülye meg megszólaltam,hogy az a halálom és baromira félek a repüléstől(ez amúgy furcsa,mert bármit megadnék,hogy tudjak repülni..viszont egy repülőGÉPben nem nagyon tudok bízni és félek). Szóval tuti,amire én felszállok az lezuhan. Ezeket alátámasztja a 200 rémálom,amit repülőszerencsétlenséggel kapcsolatban álmodtam.
A 2 srácnak egyből az volt reakciója,hogy "NA akkor legközelebb jössz velünk." "Ha fejlődni akarsz,akkor ez nagy lépés lesz". Végülis igaza van. Mégha nem is tudom legyőzni egyből a félelmem,legalább szembenézek vele..az is már egy nagy lépés. Úgyhogy majd valamikor keresni fognak,hogy mikor menjünk. Eléggé be vagyok szarva az az igazság. Biztos elmegyek,csak..na..
Nehéz volt úgy jógázni,hogy ez járt a fejemben. A jógának pedig az az egyik alapja,hogy mindent ki kell zárni. Minden érzést,gondolatot,a külvilágot. Csak a légzésre figyelni és magadra. El sem tudjátok képzelni milyen nehéz nem gondolni semmire. Nekem még nem is sikerült. Légzéssel és csendes tudattal kapod viszont azt az egyensúlyt és állóképességet,amit a jóga megkövetel. Kb 1 óra szokott lenni az egész,aztán olyan 15-20 perc a pihenés,ami az egészben a legjobb. Ez nem olyan pihenés,mint pl tesi óra után..vagy egy hosszú focizás utáni kifáradást kipihenni. Ilyenkor a hátunkon fekszünk,minden testrészt és izmot ellazítunk és egyenletesen lassan vesszük a levegőt. Ilyenkor azt érzi az ember,hogy semmit. Legtöbbször csak azt érzem,hogy a számon ki és be megy a levegő,de egyik testrészemet sem. Ez az abszolút semmi állapot. Van,hogy el is alszik kicsit az ember. Pihen test és lélek. Minden kikapcsol. Egy kis idő múlva aztán felülünk és lehet hazamenni vagy fightra. Jóga után még nem voltam fighton. 4 óra folyamatos edzés,azér az nem piskóta(mivel a jóga sem éppen könnyű). De valamikor mostmár bepróbálom. Feljebb kell rakni a mércét. Csütörtökön megyek fightra. Jó lesz,hiányzik már az adrenalin löket,az ütések,a közösség,a harci szellem,a zene,a fáradtság..és a vége,amikor azt érzi az ember,hogy él és újászületik. Hiszen,ha mindent aktívan és jól csinálsz fighton,akkor bizony úgy érzed a végén,hogy lassan beadod a kulcsot. De annál nincs jobb,amikor edzésről sétálok haza és az a bizonyos "ahh" érzés jár át.
Szeretem mindkettőt. A jógát és a fightot. Mindkettőben magát keresi az ember,ami egy nagyon rögös és félelmetes út. Mi lehet félelmetesebb saját magunknál?
Én úgy gondolom,hogy amikor jógázunk,akkor a lelkünkkel harcolunk és ott győzzük le a félelmeinket. Fight alatt pedig fizikailag küzdünk magunkkal és az ottani félelmeinkkel. Aztán amikor Jógán és Fighton is megtaláltunk magunkat és legyőztük magunkat,akkor mondhatja el magáról az ember,hogy..szabad vagyok. Testben és lélekben. Ez egy nagyon hosszú út,de mi döntjük el,hogy mikor érünk a végére.



Jó éjt.