Az előző bejegyzés elgondolkodtatott egy kicsit. Mennyi mindenen átment már a zenei ízlésem. Persze abszolút nem a divatot követem,nem úgy értem. Az első zenék ugye a disney slágerek voltak,meg hupikéktörpikék. Aztán jött a BackstreetBoys,Nsync és hasonló fiúcsapatok..esetleg Britney Spears(a régi számai tök jó..de a mostaniak sem rosszak végülis,lehet rá pörögni.). Aztán DJ Bobo..bár ő is az előzőek mellett említendő. Aztán Sum 41,ami máig nagy kedvencem és innen indult el az igazi zeneistílusom kialakulása. Innentől kezdve pedig egy grafikonnal lehetne jelezni,ahogy egyre durvulnak majd enyhülnek a különböző rock stílusok az életemben. Rengeteg együttest megismertem és megszerettem. Középiskolában 80-90%ban ilyen ordibálós,sok helyen hörgős témákat szerettem. Persze a kedvenceim a tiszta ének vs ordítás kombináció volt.Amiket természetesen máig hallgatok,csak az ilyen zenék mostanában jó,ha a menüm 40%át kiteszik. Ez pl az egyik kedvenc ilyen együttesem. Ezzel a számmal ismertem meg őket: Who we are?
Szóval tömérdek ilyen zeném van..egyszer felírtam egy füzetbe..Rengeteget összeszedtem csak úgy spontán. Mostanában inkább ilyen instrumentális,elgondolkodtató(bár hiszitek vagy sem,az fent említett zenéknek is sokszor nagyon durván jó dalszövegeik vannak) zenéket hallgatok. Mint a lentebb berakott téma is. Vagy pörgősebbet,vagy kicsit alterebbet. Vagy zongorás dolgokat(Damien Rice,James Blunt stb..vagy csak szimplán magában vmi zongora)..Mindegy a lényeg,hogy enyhült a stílusom. Ezt akartam kihozni mindebből. Lehet nektek ez nem érdekes,meg előfordul..de ha én magambanézek és áttekintem a saját zenetörténetem,akkor elég érdekes. Sok minden megmaradt,de sok újat is magamba fogadok. Szeretem a zenei stílusom ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése